Hobby szinten varrom a képeket, saját kedvtelésemre.
"Kivarrom magamból" a feszültségeket.
Megnyugtató, jó érzés alkotni és megosztani másokkal
az örömöt!
(forrás: Felsőszentgyörgyi Hírek 2009. június – július - augusztus XIII. évf. 3. sz.)
Miután sikeres vadászvizsgát tettem, 2006 óta tagja vagyok a Diána Vadászhölgyklubnak, ami Bán Beatrix vezetésével sikeresen összefogja az országban vadászó hölgyeket.
Nagyon sok programot szerveznek, vadászatokat, korongozási versenyeket, kirándulásokat, szakmai, kulturális napokat és minden évben vadászbált. Sajnos a rendezvényeken ritkán tudok részt venni, mivel azok nagyon sokszor az ország másik végén kerülnek megrendezésre. A legutóbbi levelükben egy képzőművészeti pályázati felhívás volt „Természetiértékeink – női szemmel” címmel. A kiállítás a június 13-i vadászati kultúra napján, Budapesten a Vajdahunyad várban került megrendezésre. Úgy döntöttem megpróbálok én is nevezni egy festménnyel, igaz még életem legelső képét festettem meg. A címe „Téli virágok” lett és egy februári emlékképemet örökítettem meg, amikor a Kelet-Mecsekben a téli éjszakában sikerült életem első vaddisznóját meglőnöm. Életre szóló, felejthetetlen élmény volt. A megnyitóra kaptam meghívót, így már örültem, hogy a szakmai zsűri érdemesnek találta a képet a bemutatásra. A Kulturális tanács és Képzőművész kör „Találkozás a természettel” c. kiállításával egy időben volt a Dianák tárlata is. Ezért már az is nagy megtiszteltetés volt, hogy az oklevelet olyan művészekkel együtt vettem át, mint Valaczkai Erzsébet, Rékasi Csaba, Marics Attila és még sokan mások, akiknek munkáival eddig csak könyvekben, újságokban FEHOVÁN találkoztam. Az Egyesület oklevele szerint az én képemet is a Magyar Vadászati Kultúra méltó értékének tekintik és nyilván tartják. A legnagyobb meglepetés mégis ez után ért a Bán György és Beatrix által felajánlott pályázat eredményhirdetésén, mikor második helyezettként az én nevemet mondták. Alig akartam még elhinni is, utána nagyon sokan odajöttek gratulálni a zsűri tagjai közül is, köztük Valaczkai Erzsébet, aki biztosított a segítségéről a továbbiakban.
A Vadászlap júliusi számában szerepel egy cikk a képzőművészeti kiállításról is. Azóta próbálkozom az akvarellel, szerencsére az édesanyám az évek alatt szerzett tapasztalatával nagyon sokat tud segíteni ebben.
A Heves megyei vadásznapon július 18-án Tarnamérán Valaczkai Erzsébet meghívására elismert művészek mellett nekem is volt három képem kiállítva.
Gyulai László a jászkiséri Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság vadászmestere és két helyi hivatásos vadász várta a JNSZ megyei Dianákat tőkésréce vadászatra.
A Dianák és a Vadásztársaság között jó kapcsolat van, így már lassan hagyománnyá vált részünkre a meghívás.
Csontosné Edit, Darvainé Rozika, Szerzőné Marika, Faragó Andi és jómagam nagy izgalommal vártuk az eseményt, annál is inkább, mert a Vidék Magazin két munkatársa (Ruskó Beatrix és Benkő Imre) is bejelentkezett, hogy szeretne részt venni a közös vadászatunkon, jobban megismerve ezzel a hölgyvadászokat. Az Vt. irodában az eligazítás és a regisztrációk után terepjárókkal kivonultunk ki a területre. A les állásaink sárgázó gödröknél voltak. Már oda érkezésünkkor nagyon sok kacsa felszállt a vízről, ami azt jelentette, hogy reményteljes lesz az esti húzás . Kísérőinkkel és a vadászkutyákkal izgatottak vártuk a kacsák visszatérését.
Puskák dördültek és lassan ránk sötétedett. A zsákmányokkal visszatértünk a vadásziroda udvarára, ahol terítéket készítettünk.
A vadkacsa vadászat eredményes volt: 5 db tőkésréce esett és egy gerle.
A konpetencia kiosztásakor minden Diana kapott egy-egy vadkacsát.
Nagyon örültünk, hogy végig kísértek az újság riporterei és részesei voltak vadászatunknak. Megleptük őket egy-egy tőkésrécével, hogy maradandó élménnyel térjenek haza.
Vasárnap, Edit névnapján jó hangulatú estét zártunk, üdítővel és sós rúddal, melyet jó ízűen fogyasztottunk el. Beszélgettünk még, majd lassan kezdték a messzebbről érkezők a távozást, hiszen másnap munka mindenkinek.
A vadászmester ígéretett tett arra, hogy jövőre is szeretne vendégül látni bennünket. Reméljük találkozunk!